A gránit a leggyakoribb mélységi magmás kőzet, a leggyakoribb savanyú kőzet. Neve a latin granum = szemcse szóból származik. A név találó, hiszen a kőzet szabad szemmel is megkülönböztethető, durva szemcsés ásványkristályokból áll. A gyémánt után a második legkeményebb kőzet.
Magas keménysége miatt csak speciális szerszámokkal munkálható meg, cserébe viszont ellenálló a savakkal és lúgokkal, valamint az időjárás viszontagságaival szemben. Igazi szépségét magas fényű polírozás után mutatja meg.
Időállósága és szépsége miatt síremlékek késztésére a legalkalmasabb anyag. Mintázata és színe származási helyétől függően igen sokféle lehet:
További minták és színek a galériában.
A gránit mellett a legismertebb díszítőkövünk. Tömött mészkőből keletkezik, csiszolva igen tetszetős külsejű. Szép színe, különösen egyenletesen sűrű, szemcsés szerkezete nagyon alkalmassá teszik művészeti célokra. Lehet apró szemű és nagy szemű; a friss törési lapokon a szemecskék mindenkor erősen fénylenek, innen kapta a marmarein (fényleni) v. marmaros (fénylő) görög szóból véve a marmor, magyarul márvány nevet.
Színe igen sokféle lehet: szürke, sárga, vörös, kék, fekete, melyek vagy egyöntetűek, vagy pedig eresek, foltosak, felhősek. Legbecsesebb a hófehér, egyformán apró szemű márvány, legritkább a sárga színű, de nem gyakori a sötétvörös sem.
A gránittal ellentétben az időjárás viszontagságait kevésbé jól tűri (fényét veszti).
A tömött mészkőt általában a nagyobb tömegű állóvizekben a hézagos üledékrétegek egymásra rakódása és fokozatos tömörödése hozta létre. A mészkő színe anyagi összetételétől függően nagyon változatos. A magas karbonáttartalmú, tiszta mészkövek fehérek. A szürkés árnyalatot az agyag vagy a szerves anyag okozza.
Az időjárás viszontagságait kevésbé jól tűri. A szennyeződés az anyagba szűrődik be, ezért hamar koszolódik, és korán elrepedhet.